Az osztrák császári hadsereg rendszersített nehézlovassági pallosai II

Az oldal jelenleg még szerkesztés alatt áll. Kérem látogassa meg később!

Ez az oldal

Nehézlovassági pallosok

A nehézlovasság részére M 1769 nehézlovassági pallos megnevezéssel, az M 1768 szablyához hasonlóan, méreteiben és formájában is pontosan meghatározott fegyvert rendszeresítettek.A pallosok felépítése nagy hasonlóságot mutat a könnyűlovasság szablya típusaival.Ennek a pallosnak, a penge hegye, a szablyákhoz hasonlóan a fok vonalában végződik, hossza, szélessége. Mindkét oldalán a császári sas képe, a penge gerincén a gyártóhely, esetenként a gyártó felirat található (Pottenstein, Weiz, Steyr, Masserhoffer Passau) (kép). Előfordulnak Soligen-i gyártóktól származó pengék is.A kézfej védelmére a pallos, nagyméretű, kör/körte alakú hárító lapot kapott (kép), ami egy a szablyáéhoz hasonló kézvédő pántban folytatódik és a markolatkupakhoz egy tüskével kapcsolódik. A hárító lapból a penge és markolat felé is kinyúló markolattüske található. A pengét a markolatkupak végén elszegecselt pengetüske és a markolatfüleken átmenő kereszt-szegecs rögzíti (kép). A markolatfa sűrűn zsinórozott, borjúbőr borítású. A hüvely, bőrrel bevont fa, vas-szerelvényekkel megerősítve. Ezzel a hüvellyel gyakorlatilag nem található ez a típus.

1775-től a fa hüvelytest teljes vaslemezborítást kapott, a pallos nem változott. Valójában ez a változat fordul elő.

M 1769/75 nehézlovassági pallos

A hárító lapba beforrasztott markolattüskék távolsága változó, a hüvely vastagságától függő (kép). Így előfordul, hogy a korábbi, „duci” hüvely, a későbbi típus, szűkebben elhelyezkedő tüskével szerelt pallosait nem fogadja be.

A pallost 1798-ban némileg megváltoztatva, új típust rendszeresítettek, M 1798 vértes-pallos megnevezéssel (kép).

A méretek nem változtak, a penge hegye a penge középvonalába került, a markolattüskék nélküli hárító-lap kisebb lett, az áttörések formája némileg változott. Lényeges újításnak tekinthető a kézvédő-kengyel hátsó ívére elhelyezett forgatható/mozgatható „T” alakú csuklószíj-kengyel (kép).

A hüvely az M1769/75-höz képest lényegesen nem változott, némileg laposabb lett.

A dragonyosok részére eltérő méretű és formájú pallosok rendszeresítettek, M 1798 dragonyos pallos (kép) és könnyű dragonyos (kép) változatban.

A kard méretei lényeges változást mutatnak a vértes-palloshoz képest. ph, psz, th,

Mindkét típus markolata henger alakú, sűrű zsinórozással és borjú bőr borítással készült.

A markolatkupak egyenes, ráforrasztott ovális alakú záró lappal, valamint markolatgyűrűvel.

Hárító-lapja 7 db kerek furattal, és két hosszúkás szíjkengyel nyílással készült. A hárító-lap csónak alakú formája, jelentősen eltér a vértes-pallosétól. (kép)

A könnyűd dragonyosok pallosának hárító-lapja szintén csónak alakú, hosszúkás áttörésekkel, kinyitható mellékkengyellel és a kézvédő-kengyel hátsó ívére elhelyezett forgatható/mozgatható „T” alakú csuklószíj-kengyellel készült (kép).

A sas, a penge méreteivel arányosan kisebb lett.

Az altiszti változatok a német-római császári korona alatt FII uralkodói monogrammal és nagy változatosságot mutató markolatvariációkkal készültek (kép).

Érdekesség egy rövidített, FII monogramos Fischer példány, ami feltételezhetően belső, palotai szolgálatra szánt gárda pallos lehet (kép).

A gyártójegy a penge gerincére maratott, többnyire Fischer, esetenként Eisenbach .

A napóleoni háborúk után készült példányok pengéjén sem sas, sem uralkodói monogram nem található, a mesterjegy beütött, nyomtatott, nagybetűs FISCHER, EISENBACH, KRAFT és gyártási év (pl. 833) (kép).

M 1803 nehézlovassági pallos (kép) néven újabb fegyvertípus bevezetésére került sor.

A hárítólap aszimmetrikus, 7db kerek furattal és a penge fok felőli oldalán két hosszúkás, a szíjkengyel átfűzésére szolgáló nyílással készült (kép). A penge gerincvastagsága csökkent, egyébként, formájában egyéb méreteiben változatlan. A sas képe is mutat némi, nem jelentős változást (kép).

A gyártójegy a penge gerincére maratott, többnyire Fischer, esetenként Eisenbach (kép).

Az M 1808 nehézlovassági (vértes) pallos (kép) az 1803-hoz képest már jelentős méret és formai eltéréssel készült. Th ph psz

A hárító lapja az M 1798 dragonyos palloséval mutat hasonlóságot, de szélesebb annál. A markolat ergonómiailag jobban formázott, sűrű zsinórozással és borjú bőr borítással készült. A markolatkupak egy anyagból készült, amibe a penge, egy rombusz alakú alátéttel, szegecseléssel rögzített. A pengén a penge méretének megfelelően kisebb a császári sas. A hüvely arányosan kisebb, de a szájveret még mindig a felső pántig ér.

Az utolsó pallost, M 1824/25 nehézlovassági pallos (kép) megnevezéssel rendszeresítették.

Lényegében az M 1808-al egyező, a penge sas nélküli, a tok szájverete már nem ráhúzott. A penge a kosár és a hüvely is beütött, nyomtatott, nagybetűs mesterjeggyel és gyártási évvel (pl. 834) jelzett. FISCHER, EISENBACH, KRAFT (kép).

M 1827/37 vértes-tiszti pallos (kép). megnevezéssel a tisztek számára is előírásos fegyvert rendszeresítettek. A markolat a kézfej védelmére nagyméretű, 6 furattal és a bojt átfűzésére, két hosszúkás téglalap alakú nyílással készült. A kosár csúcsa egy shell kagyló szerű dekorációval szerényen díszített (kép). A markolatkupak sokszögűen kialakított. A penge rögzítése a markolatkupak végén egy ovális alátéttel, szegecseléssel megoldott (kép). A markolat sűrű zsinórozású, borjúbőrrel borított (kép). A pengék csak ritkán jelzettek és díszítettek.

Hüvelye, két mozgatható hord karikával szerelt (kép).

A lőfegyverek felgyorsult fejlődése (Königrätz 1866) a vértes alakulatok megszűnését eredményezte.

A 12 vértes ezredet 1867. október 1-jén dragonyosezredekké alakították át (Harald Skala)